Mikor odaértünk a többiek már magoltak,és várták,hogy megérkezzünk.
-Flóra!-kiáltotta nekem Viki.-Segíts majd matekon!Te úgyis jó vagy belőle,szóval neked nem lesz nehéz...
-Megpróbálok,de nem ígérek semmit.-mosolyogtam rá bátorítóan.-Nagyon fáj a kezem,és alig tudok írni.
-Nem kellett volna.-motyogta nekem Csongi,majd felhúzta a pulcsim ujját,hogy megnézhesse a sebeimet.
-Nem szép.-csóválta meg a fejét.-Kellett volna kötés.
-Most már mindegy.-vontam meg a vállam.
~
Becsengettek,és rajtam kívül mindenki parázva ment be a terembe.
-Figyelj Flóra...-nyávogta nekem Adri.-Nem segítenél a matekdogánál?Nem volt időm tanulni Patrik miatt...-Patrik a pasija.
-Nem.-vágtam rá kapásból.
-Miért kérdezte,mire Csongira néztem,aki énekelni kezdett.
-Talán te sem szopnál annyit...
-Kapjátok be!-húzta fel az orrát,és hátat fordított nekünk.
-Csodálkozom,hogy még nem tűnt fel a szüleinek,hogy milyen világ szégyene embert neveltek belőle.-morogtam,és leültem Csongi mellé.
-Hát igen.De a másik kettő is ilyen.-mosolygott,mikor bejött a tanár.
-Üljenek,le itt vannak a lapok,tessék oszd ki.-adta Balázs kezébe a dogákat.
-Hajrá!-néztem Csongira,ő pedig megszorította a kezem.
-Neked is,de úgyis tudom,hogy ötös lesz.
Hát igen.Matekból nagyon jó vagyok,és szeretem is.Ami ugye azért valljuk be,furcsa.Na de mindegy is.
Amint megkaptuk a lapot,a nevemet már fel is írtam és kezdtem oldani a feladatokat.
Gyorsan végeztem vele,olyan negyed óra alatt,és egyből kicseréltem az én lapomat Csongiéra.Szerencsére hasonlít az írásunk,így senkinek nem tűnik fel.
Az még negyed óra volt,mire megcsináltam,de hagytam benne jópár hibát,hogy azért ne legyen olyan nagyon feltűnő,hogy Csongi "tanult"...
Mikor végeztem elkezdtem hintázni a székemen,azért,hogy tudjak súgni hátra.Niki és Viki már türelmetlenül várták,hogy segítsek,és ne egyes dogát írjanak.
~
A tanár beszedte a lapokat,mi pedig megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt.
-Akkor ezzel végeztünk.-nevettem fel.
-Végeztünk.-bólintott Csongi,és megcsókolt.
~
Suli után,az volt az első dolgom,hogy felhívtam apát.
-Szia!-köszöntem.-Hogy vagytok?
-Szia kicsim.Megvagyunk.Te?
-Én...fogjuk rá.-mondtam.-Apa...nem költözhetnék hozzád?
-De.De ezt még anyáddal is meg kell beszélnünk.Odamegyek érted a suli elé.Vagy Csongihoz.
-Gyere...Csongihoz légyszi.Ott leszek,mert segítenem kell neki.Angolban.
-Oké.De jön Anita is,mert régen találkozott veled is és Csongival is.Meg halálra unná magát...
-Jó.Csongi segíteni fog pakolni,oké?
-Nekem jó.-nevetett.-Ezt most te jelentetted ki,vagy ő ajánlotta?
-Én voltam.-vigyorogtam.-De Csongi úgyis van olyan kedves,hogy segítene nekem...
-Tudom én.1 óra múlva ott vagyok érted.Szia.
-Szia.
Csongi felé fordultam,aki már akkor előre félt attól,hogy mit fogok mondani.Mondjuk hallotta a beszélgetést,de az lényegtelen...
-Segítesz majd pakolni?-néztem rá bociszemekkel.
-Persze.Na de gyere,mert úgy hallom,hogy hozzám jössz.
-Megyek!-nevettem.
~
Amint megérkeztünk,a hangszerek felé vettük az utunkat,mert Csongi még a suliban megígérte,hogy megtanít gitározni.
Igen,már egy jó ideje meg akartam tanulni,csak nem volt senki,aki tanított volna.Csongi is csak most ment bele,fél év nyúzás után...
-Na akkor...-vettem fel a nekem legszimpatikusabb gitárt.Fekete alapon fehér csontok voltak,rajta,ami nekem nagyon tetszett,és úgy tudom Csonginak is ez a kedvence.
Elkezdett tanítgatni,majd háromnegyed óra múlva megcsörrent a telefonom.
-Itt vagyok,gyertek.
-Megyünk.-álltam fel,és letettem a gitárt.-Megjött apa.-jelentettem ki,mire a fiú is felállt,és utánam jött.Bezárta maga után az ajtót,és már be is ültünk a kocsiba.
Szia! Arra kérlek, hogy erre a blogra is tedd kis a képet, csak úgy tudom elfogadni a jelentkezésed! :)
VálaszTörlés