~ 6. ~

-Sziasztok.-csuktam be az ajtót,majd Csongi ugyan ezt tette.

-Sziasztok.-köszönt egyszerre apa és Anita,és felnevettek.

-Mi van veletek?-nézett ránk a visszapillantóból apu.

-Velünk semmi.-mosolyogtam.-Veletek?

-Mi is jól vagyunk.Anita bepasizott,szóval most alig fog megszólalni...Mire hazaérünk ő is ott lesz.

-Mi a neve?-kérdezte Csongi.-A srácnak.

-Matyi.-válaszolt mosolyogva Anita,mire összenéztünk a barátommal.

Vajon az a Matyi?Vagy másik?Ezen gondolkoztam egész úton,addig,amíg meg nem érkeztünk anyáékhoz.

Kiszálltunk az autóból,és elindultunk a ház felé.

Csongival picit lemaradtunk,mert mondani akart valamit.

-Matyi azt mondta,hogy van egy csaja...-motyogta,és felgyorsította a lépteit.

-Lehet,hogy Anita az?

-Nem tudom...-gondolkozott.

Apa csengetett,és kivételesen nem Peti nyitott ajtót.A 3 éves húgom állt az ajtóban.

-Csókolom!-köszönt.-És sziasztok.

-Szia pici.-nevettem fel.-Beengedsz?

-Persze.-kuncogott fel,és félreállt az ajtóból.

Bevonultunk az ajtón,és mivel én ismerem legjobban a házat,ezért engem küldtek el,hogy szóljak anyának.

Mondjuk.

Ki mást?

Mindegy.

-Anya!-szólítgattam,mire Peti jött elő.

-Na,itthon vagy?Nem úgy volt,hogy apádhoz költözöl?

-De.Csak anyával megbeszélnénk mindent,mielőtt odamegyek.Itt van apa,Csongi és Anita is.

-Na,akkor végre megszabadulunk tőled.El sem tudod hinni,hogy mennyire vártam már erre a napra.Csak a család marad itt.Móni,a hugod és én.

-Na,akkor mi lesz szegény kislánnyal.-motyogtam,majd mentem volna tovább,ha a férfi el nem kapja a kezem.

-Még egy rossz szó...-fenyegetőzött,de Csongi,(aki egész eddig az ajtófélfát támasztotta) megszólalt.

-Mi lesz?Megvered?Feljelentelek.-közölte lazán,és mellém lépve átölelte a derekamat.

-Feljelentenél,mi?!Állatkínzásért maximum.-röhögött,minek következtében a fiú begurult,és kis híján megütötte Petit.

-Kapd be.-vetettem oda,a barátomat magam után húzva,mentem vissza apáékhoz,akik köreiben már ott ült anya.

-Nem hagyom,hogy elköltözzön.-jelentette ki anya.-Nincs semmi oka rá.Peti nem is utálja,csak nagyon aggódik miatta.

-Igen?-kérdeztem meglepődve.-Én nem úgy vettem észre...-mondtam és előhúztam a zsebemből a telefont,ami egész eddig vette az eseményeket.Vagyis csak a hangot.

Anya kikerekedett szemmel figyelte a hangokat,Csongi pedig még dühösebb lett.Én pedig idegesebb.

-Hogy...Nem beszélhetsz így vele!-nézett rám,majd a férjére.Úgy éreztem,hogy ez inkább nekem szól,mint Petinek.-Kapd be...Milyen duma ez?

-Csak ennyit szűrtél le belőle?!-hitetlenkedtem,és apa is elég furcsán nézett anyára.De még a húgom is...

-Peti bizonyára viccelt.-szólalt meg anya.-És megtiltom,hogy elköltözz.

-Nem teheted.Elmúltam 14 éves,már dönthetek én ezzel kapcsolatban.

-Igaza van.-állt a pártomra a család értelmes része.

-Menj,pakolj össze.-hessegetett fel fogcsikorgatva apa.Mivel dühös volt Petire.Nagyon dühös...-Anita,te is menj fel.
Elindultunk fel,de apa nézéséből leszűrtem,hogy vigyem a 3 éves Petrát is,de minél hamarabb.

Megfogtam a kezét,és felmentünk a szobámba,ahol mindketten leültek az ágyra.Szerencsére lentről semmi nem hallatszódik fel...

Elővettem az összes bőröndömet,pont annyit,amennyit az ideköltözésünkkor hasznosítottam (5
darab + 1 az újaknak,azaz összesen 6),és minden cuccomat beleraktam.

2 óra múlva végeztem,addig Anita játszott Petrával,aki persze nagyokat nevetett.

Utoljára a falamra kiragasztott posztereket,dalszövegeket,képeket és rajzokat szedtem le.Volt minden fajta,de a kedvencem az életnagyságú Billie Joe poszter volt.Mindig hozzá mérem magam,mert tudom,hogy körülbelül 170 centi.Én meg csak 168 vagyok...

Mindegy.

A falamról egy kevés szenvedés után az utolsó The Grenma poszter is lekerült,majd azokat,amiket leszedtem mappákba raktam.2-3-ban fértek csak el.

Mikor végeztem Petra felém fordult,és komoly arccal,a számomra is megválaszolhatatlan kérdést tette fel.

-Miért ilyen gonosz veled apu?

-Nem tudom pici.-mosolyogtam szomorúan.

-Miatta költözöl apukádhoz?

-Igen.De igyekszem minél többször meglátogatni téged,jó?-néztem a szemébe,ami felcsillant.

-Jó!-mosolygott és megölelt.

-Kész vagy?-nyitott be az ajtón Csongi.

-Igen.-vigyorogtam rá,és a kezébe adtam két bőröndöt.

-Mi van ebben,tégla?

-Minden cuccom.-vontam meg a vállam,majd én is felkaptam (a két legkönnyebb) két bőröndöt.

Mindent lecipeltünk,majd mielőtt indultunk volna,még felfutottam a mappákért.

*

Amikor apáékhoz értünk,én amilyen gyorsan csak tudtam (Csongi segítségével) kipakoltam a cuccaimat.

-Hova kerül a Billie Joe poszter?-nézett az ágyamon széthajtott poszterre Csongi.

-Ide.-mutattam a falamra,az ágyam fölött.

Nagy nehezen azt is felragasztottuk,majd fáradtan dőltünk el az ágyamon.

-Ez fárasztó volt.-tettem a fejem Csongi mellkasára,miközben az ujjait piszkáltam.Ő pedig a hajamat.

-Én éhes vagyok.-mondta Csongi.

-Most,hogy mondod én is.-mosolyogtam rá,és felálltam.Felhúztam Őt is,majd az ajtó felé indultam volna.Szigorúan csak volna,ha Csongi nem fordít maga felé,nem fogja két keze közé az arcomat,és nem kezdi el tépni az ajkaimat.Amit nem mondom,hogy nem élveztem...

-Nem azt mondtad,hogy éhes vagy?-nevettem el magam.

-Ja tényleg.-mondta,majd most ő húzott fel az ágyról,összekulcsolta az ujjainkat,és kihúzott az ajtón.

Lementünk a többiekhez,ahol Anita pasija is helyet foglalt már.

Felállított punk haja volt,olyan mint Tré Cool-nak,csak neki barnába.Kék szeme olyan volt,mintha átlátna rajtam,de a mosolya mindent vitt.Mint egy angyal.Egy piercing-es angyal,mivel volt egy a szemöldökében.

-Sziasztok,én Fehér Matyi vagyok.

-Dobos Flóra.

-Szalay Csongor.De hívj csak Csonginak.

-Oké.Anita már sokat mesélt rólatok,meg a bandádról is,és meghallgattam a zenéteket.Nagyon jók vagytok.

-Köszi.-mosolygott Csongi.

-Nagyon összeilletek Flórával,ezt nem lehet tagadni.-vigyorgott ránk.

-Köszi.-pirultam el,majd bementem a konyhába,hogy összedobjak magunknak egy szendvicset.Csongi addig kint maradt beszélgetni,majd mikor kész lettem a kezébe adtam a tányért,majd én is enni kezdtem.

Mikor végeztem kivittem a tányéromat a konyhába,utánam 5 perccel pedig Csongi is így tett.

-Gitározol?-érdeklődtem.

-Már lassan 6 éve.-válaszolta Matyi.-Először basszusgitározni tanultam,utána meg elektromoson.De dobolni és zongorázni is tudok,bár a szüleim már megőrülnek miatta.

-Meg tudom őket érteni.-nevettem.

Egész jól elbeszélgettünk így négyen (apáék vacsizni mentek),de Matyinak 9-kor mennie kellett.
Csongi még maradt egy picit,de aztán fél 11 környékén ő is lelépett,én meg miután lezuhanyoztam beborultam az ágyba.

~ 5. ~

Beültünk a kocsiba,és csendben indultunk a suli felé.

Mikor odaértünk a többiek már magoltak,és várták,hogy megérkezzünk.

-Flóra!-kiáltotta nekem Viki.-Segíts majd matekon!Te úgyis jó vagy belőle,szóval neked nem lesz nehéz...

-Megpróbálok,de nem ígérek semmit.-mosolyogtam rá bátorítóan.-Nagyon fáj a kezem,és alig tudok írni.

-Nem kellett volna.-motyogta nekem Csongi,majd felhúzta a pulcsim ujját,hogy megnézhesse a sebeimet.

-Nem szép.-csóválta meg a fejét.-Kellett volna kötés.

-Most már mindegy.-vontam meg a vállam.

~

Becsengettek,és rajtam kívül mindenki parázva ment be a terembe.

-Figyelj Flóra...-nyávogta nekem Adri.-Nem segítenél a matekdogánál?Nem volt időm tanulni Patrik miatt...-Patrik a pasija.

-Nem.-vágtam rá kapásból.

-Miért kérdezte,mire Csongira néztem,aki énekelni kezdett.

-Talán te sem szopnál annyit...

-Kapjátok be!-húzta fel az orrát,és hátat fordított nekünk.

-Csodálkozom,hogy még nem tűnt fel a szüleinek,hogy milyen világ szégyene embert neveltek belőle.-morogtam,és leültem Csongi mellé.

-Hát igen.De a másik kettő is ilyen.-mosolygott,mikor bejött a tanár.

-Üljenek,le itt vannak a lapok,tessék oszd ki.-adta Balázs kezébe a dogákat.

-Hajrá!-néztem Csongira,ő pedig megszorította a kezem.

-Neked is,de úgyis tudom,hogy ötös lesz.

Hát igen.Matekból nagyon jó vagyok,és szeretem is.Ami ugye azért valljuk be,furcsa.Na de mindegy is.

Amint megkaptuk a lapot,a nevemet már fel is írtam és kezdtem oldani a feladatokat.

Gyorsan végeztem vele,olyan negyed óra alatt,és egyből kicseréltem az én lapomat Csongiéra.Szerencsére hasonlít az írásunk,így senkinek nem tűnik fel.

Az még negyed óra volt,mire megcsináltam,de hagytam benne jópár hibát,hogy azért ne legyen olyan nagyon feltűnő,hogy Csongi "tanult"...

Mikor végeztem elkezdtem hintázni a székemen,azért,hogy tudjak súgni hátra.Niki és Viki már türelmetlenül várták,hogy segítsek,és ne egyes dogát írjanak.

~

A tanár beszedte a lapokat,mi pedig megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt.

-Akkor ezzel végeztünk.-nevettem fel.

-Végeztünk.-bólintott Csongi,és megcsókolt.

~

Suli után,az volt az első dolgom,hogy felhívtam apát.

-Szia!-köszöntem.-Hogy vagytok?

-Szia kicsim.Megvagyunk.Te?

-Én...fogjuk rá.-mondtam.-Apa...nem költözhetnék hozzád?

-De.De ezt még anyáddal is meg kell beszélnünk.Odamegyek érted a suli elé.Vagy Csongihoz.

-Gyere...Csongihoz légyszi.Ott leszek,mert segítenem kell neki.Angolban.

-Oké.De jön Anita is,mert régen találkozott veled is és Csongival is.Meg halálra unná magát...

-Jó.Csongi segíteni fog pakolni,oké?

-Nekem jó.-nevetett.-Ezt most te jelentetted ki,vagy ő ajánlotta?

-Én voltam.-vigyorogtam.-De Csongi úgyis van olyan kedves,hogy segítene nekem...

-Tudom én.1 óra múlva ott vagyok érted.Szia.

-Szia.

Csongi felé fordultam,aki már akkor előre félt attól,hogy mit fogok mondani.Mondjuk hallotta a beszélgetést,de az lényegtelen...

-Segítesz majd pakolni?-néztem rá bociszemekkel.

-Persze.Na de gyere,mert úgy hallom,hogy hozzám jössz.

-Megyek!-nevettem.

~

Amint megérkeztünk,a hangszerek felé vettük az utunkat,mert Csongi még a suliban megígérte,hogy megtanít gitározni.

Igen,már egy jó ideje meg akartam tanulni,csak nem volt senki,aki tanított volna.Csongi is csak most ment bele,fél év nyúzás után...

-Na akkor...-vettem fel a nekem legszimpatikusabb gitárt.Fekete alapon fehér csontok voltak,rajta,ami nekem nagyon tetszett,és úgy tudom Csonginak is ez a kedvence.

Elkezdett tanítgatni,majd háromnegyed óra múlva megcsörrent a telefonom.

-Itt vagyok,gyertek.

-Megyünk.-álltam fel,és letettem a gitárt.-Megjött apa.-jelentettem ki,mire a fiú is felállt,és utánam jött.Bezárta maga után az ajtót,és már be is ültünk a kocsiba.

~ 4. ~

-Fárasztó volt ez a délután.-jelentettem ki.

-Az biztos.-mondta.-De egy kis erőd,még biztos,hogy van...

Megcsókolt,én pedig viszonoztam.Csókcsatába kezdtünk,és mikor már nem volt kényelmes ahogy ültünk,hátradőltem,ő pedig fölém térdelt.Vadul tépte az ajkaimat,és csak másodpercekre váltunk el egymástól,hogy levegőt kaphassunk.Hirtelen a pólóm alá nyúlt,de én megállítottam a kezét.

-Bocsi.-állt le,és beletúrt a hajába.Olyan kis helyes,amikor zavarba jön!

-Semmi baj.-pusziltam meg az arcát.-Csak még nem szeretném...

-Értem én.-mosolyodott el és magához húzott,mire én felszisszentem.-Basszus!El is felejtettem. Nagyon fáj még?

-Csak ha hozzáérnek.-szorítottam össze a szemem.Egy kis hazugság mindig belefér...Egész nap égett a kezem,de ha elmondanám,akkor sajnálna és körülugrálna.-De egyébként nem érzem,hogy fájna.Akkor sem éreztem,most sem.

-De ilyet többet ne csinálj.-mondta.-Nagyon megijesztettél...

-Bocsi,csak...nagyon kiborultam,és nem tudtam máshogy levezetni a feszültségemet.És nem is akartam átjönni addig,amíg le nem nyugszom...

-Megértem.De menjél el fürödni,mert már így is késő van.

-Miért?

-Éjfél.

-Hupsz...

Bebattyogtam a fürdőbe,és amilyen gyorsan csak tudtam,elvégeztem mindent,amit csak lehet. Viszont én hülye nem hoztam be semmilyen ruhát magammal,ebbe a kikúrt kurva fürdőszobába...

Magamra csavartam a törölközőmet,és megpróbáltam észrevétlenül beosonni a srác szobájába.

Aha.Próbáltam.

Csongi a szobájában kapcsolgatta,mikor beléptem.Felém fordult,és elkezdett bámulni.Az arcom rendesen elszíneződött,még egy rák is megirigyelte volna.Mármint a színét.

-Csak...pizsiért jöttem...-motyogtam.-De nem hoztam.-nevettem fel zavartan.

-Engem az sem zavarna,ha így aludnál...-villantott egy perverz mosolyt.

-Haha.-grimaszoltam.-Adsz valamit,amiben aludhatok?

-Persze.-ment a szekrényéhez,és kivett belőle egy pólót,és egy alsógatyát,és átnyújtotta nekem.

Elvettem tőle,és már mentem is vissza felöltözni.

Nem sokkal később már hassal ugrottam rá az ágyban.Mintha csak otthon lennék...

Fellökte magát mellőlem,és húzott is be fürdeni.

Én meg nyugodt szívvel elaludtam...

~

Az ágy elkezdett recsegni,amire kipattant a szemem,és álmosan pislogtam Csongira.

-Bocsi.-suttogta,és egy puszit nyomott az arcomra.-Nem akartalak felkelteni,de ezek szerint sikerült...

-Hát nem.-nevettem fel.-De álmos vagyok.

-Elhiszem.-vigyorgott rám,és átölelte a derekamat.-Jó éjszakát...

-Neked is.-motyogtam,és már újra az álmok földjén jártam...

~

A telefonom csörgése keltett fel az édes álmomból,én pedig dühösen kinyomtam.

-A kibaszott telefon mindig csörög.-morogtam,mire mellettem valaki felnevetett.-Áááá!-ugrottam egyet,mert nem tudtam,hogy ki az.

Aztán szép lassan minden leesett.

Aztán visszapattant,és megint leesett.És széttörött.

Így belegondolva...mi lehet az??

-Jó reggelt.Meg fájdalmasat.-kuncogott Csongi,aki nagyon jól szórakozott a bénaságomon.

-Mióta vagy ébren?

-Negyed órája.-mosolygott édesen,és egy puszit nyomott a homlokomra.-Menj,készülj fel a sulira.Ma doga is lesz...

-Ja igen...Matekból.Majd segítek.-mondtam.

-Köszi.

~ 3. + Albumpremier ~

Albumpremier!!!
Ma öt órakor látott napvilágot a The Grenma új albuma a 11:11.Egész nap az öt órát vártam,alig bírtam.De kereken öt órakor már fenn is volt a facebook oldalukon.5 perc alatt volt legalább 100 lájkuk,és mindenki töltötte az albumot...Vagyis sokan.

11:11
1. Szakad a cérna
2. Túl szép
3. Itt belül
4. Állj ki magadért

A rész is kész lett,az album ihlette,és...hát nem pont olyan érdekes,de előbb-utóbb elkezdődnek azok a részek,amik már egy kicsit izgalmasabb.
Az eleje olyan,mint egy elcseszett szappanopera...Na mindegy.
Jó olvasást!

By: BJ72

~~~

Legalább egy fél órán keresztül sétáltam,amikor megláttam egy boltot.Ahol biztosan van bicska is.Igaz nem szoktam ilyeneket csinálni,de most úgy éreztem,hogy muszáj.

Bementem,és elvettem egy zsebkést az egyik polcról,majd a kasszához vittem.

-Csak ennyi lesz?-kérdezte az eladó barátságtalanul.-5000 Ft lesz.

A kezébe nyomtam a pénzt,és már mentem is ki.Leültem egy fa tövébe,de úgy,hogy senki ne lásson,és felhúztam a pulcsim ujját.

Megvágtam a kezem (nem ez eremnél),amiből kibuggyant a vér.Aztán megismételtem még egyszer,és még egyszer.Néztem ahogy a vér elkezd folyni a kezemen,és éreztem,ahogy az arcomon lefolyik egy-két könnycsepp.Amiket ezer másik követett természetesen.

Csak néztem a csuklómat,és vártam,hogy fájjon,de nem éreztem semmit.Lehúztam a pulcsim ujját,ami természetesen fehér volt,és néztem,ahogyan egyre vörösebbre színeződik.

A telefon megcsörrent a zsebemben,és én tudtam,hogy Csongi az.10 percen keresztül hívogatott,és küldött SMS-t,amiben ennyi állt: "Hova tűntél?Felhívtam anyukádat,de azt mondta elmentél otthonról.Légyszi válaszolj,hogy legalább tudjam,hogy nincs semmi bajod!"

Nem akartam válaszolni neki,és nem is tettem.Vártam,hogy valaki leállítson,és keressen meg.De nem.Ott ültem magamban,szomorúan,és már nem is vérzett annyira a kezem.

Egy idő után fényt véltem felfedezni valahol a hátam mögött,és hallottam,ahogy a banda a nevemet ordibálja.

Nem mentem elő,hanem vártam,hogy valaki megtaláljon.

A fény egyre közeledett,de én egyre kisebbre húztam össze magam.Féltem,hogy mit fognak szólni,ha meglátnak,és inkább minél később akartam bemenni a melegbe.

Amilyen észrevétlenül csak tudtam,felálltam,és elsurrantam a helyemről.Senki nem vette észre szerencsére,ezért kicsit bátrabban leültem egy másik fa tövébe.

Mellettem elkezdtek ropogni a levelek valakinek a cipője alatt,és mikor meglátott,leguggolt mellém.

-Flóra?-kérdezte Csongi,de tudtam,hogy felismert.Mikor meglátta a vörös ujját a
pulcsimnak,magához rántotta a kezem.-Mit csináltál?

Feltűrte,hogy megláthassa a csuklóm,ami még jobban kiborította.Felemelt a földről,és a többiek elé vitt.

-Mi történt?-kérdezte Dóri.

-Ha Csongi lerak,akkor elmesélem.-mondtam.Elmeséltem nekik mindent,mikor már beültünk a kocsiba,és elindultunk a barátom háza felé.

Na jó.Ez olyan volt,mint egy elcseszett szappanopera.

Miután Dóri lefertőtlenítette,és bekötötte a csuklómat,visszamentünk a stúdióba,hogy tudjanak tovább próbálni.

Jópár számot eljátszottak,sajátot,és feldolgozást is.

Viszont a kedvenc számomnál (Tankcsapda-Egyszerű dal) felhívott a "színpadra",hogy énekeljek én is vele.

-Ez a szerelem nekem nem a május,örülök,ha valahogy túlélem,a szerelem csak egy rohadt mágus,ha elkapom úgyis kiherélem...-énekeltem,amilyen hangosan csak tudtam.És persze minél inkább próbáltam utánozni Lukács Laci hangját.

Mikor vége lett a számnak Csongi felé fordultam,aki elismerően bólintott.

-Jól énekelsz.-ismerte el,én pedig lepacsiztam vele.-Énekelsz még valamit?

-Öhm...ja.Enyém az utolsó szó.Nagy kedvencem.Úgy találkoznék egyszer a bandával!-poénkodtam.

-Na,akkor ma este egy nagy rajongónk találkozhat velünk!-ordított bele a mikrofonjába Csongi.-A színpadon...Dobos Flóra!

-Én...honnan tudod a nevem?-ámuldoztam.

-Kerestünk egy rajongót a neten,akinek tényleg minden cucca Grenmás.-ölelte át a vállam Dóri.

-Rád esett a választás!-kiáltott előre Matyi is.

-Köszönöm!-öleltem meg mindegyiküket.-Kaphatok autogramot,és képet is?

-Persze.-felelte Csongi,és mindegyikük előre jött.Lőttem egy képet,és már folytattuk is a próbát.

Elkezdték játszani az Enyém az utolsó szó-t,azzal az egy különbséggel,hogy én énekeltem Csongi helyett.Utána meg csak fényképezgettem,és egész jó képek készültek.

Fél 10 környékén,már mindenki elfáradt,így Dóri és Matyi is indultak már.Kikísértük őket a kapun,és mikor már lefordultak a sarkon,mi is bementünk.

Leültünk a kanapéra,és bekapcsoltuk a tévét.

-Fárasztó volt ez a délután.-jelentettem ki.

-Az biztos.-mondta.-De egy kis erőd,még biztos,hogy van...

~ 2. ~

Mikor befordultunk az utcánkba,én már akkor elkezdtem izgulni,hogy mit fognak szólni.Vagyis nem anya,hanem Peti,a nevelőfaterom.

-Menj.Tanulj meg mindent,aztán hétre gyere.Oké?

-Megpróbálok...-sóhajtottam.-De Peti olyan szemét,anya miatta nem fog elengedni.Elhiszed?-néztem rá.

-El fognak engedni.-mosolyodott el,és megcsókolt.-De menj.

-Jó.Ma jó gyereknek kell lennem,azt hiszem...

-Nem árt.

-Akkor szia.-köszöntem el.

-Szia.-mondta,én pedig kiszálltam a kocsijából.

Elindultam a kapu felé,ő meg figyelte a mozgásomat.Legalábbis szerintem,mert nem hallottam,hogy elhajtana.

Benyitottam az ajtón,és ledobtam a táskám az ajtóba.Bementem a konyhába,ahol a húgom,anya és Peti vártak.

-Sziasztok.-intettem körbe.-Anya...beszélhetünk?

-Persze Flóra,mondd csak.

-De...nem itt.-a nappali felé biccentettem,hogy menjünk oda,és anya meg is értette.Kimentünk a többiek köréből,és egyből a lényegre tértem.-Szóval...elmehetek Csongihoz 7-re?Ott is aludnék nála,ha nem baj...

-Persze,menj csak.-mosolyodott el anya.

-Köszi!-nyomtam egy puszit az arcára.-Éhes vagyok...

-A kaja már kész van.Gyere enni.

~

Miután megettünk mindent,mentem is fel a szobámba,hogy megtanuljak azelőtt mielőtt elmegyek itthonról.Holnap lesz tesim (a fiúknak elmarad,nem ér!!),föcim,matekom,dupla angolom és törim.

Szóval akkor tanulhatok föcire,matekra,angolra és törire...Fuck yeaah!

Elkezdtem megtanulni a cuccokat,csak ugye az nem megy olyan könnyen.

Pontosítok.

Elaludtam.

A telefonom csörgésére ébredtem.Meg sem néztem,hogy ki hív,csak felvettem.

-Szia.-szólt bele Csongi.-Mikor jössz?Fél hét van.

-Ú,basszus,fel sem tűnt,annyit tanultam...-próbáltam beadni az ártatlant.Csak sajnos Csongi átlát rajtam...

-Aludtál?

-Egy jó nagyot.-bólintottam,bár ezt ő nem látta.Kell olyan hologramos telefon,mert akkor nem kell beszélnem,hanem elég ha csak bólogatok.Az olyan menő lenne!Mint a filmekben,ha előretekintés van a jövőbe.Meg lézerkard is kell.Olyan szép zöld.Vagy mondjuk fekete...

-Itt vagy?-hallottam meg Csongi hangját.Hupsz.Elkalandoztam picikét...

-Igen.Mit is mondtál?

-Azt,hogy a banda jönni fog,és olyan kilenc körül mennek el.Ugye nem baj?

-Ja,persze hogy nem!-ráztam meg a fejem.-Soha nem zavartak,sőt örülök,hogy találkozok velük.Mondjuk Matyiba már belefutottam ma reggel a folyosón.

-Komolyan?-nevetett.

-Szó szerint.-röhögtem én is.-Na mindegy is.Lerakom,mert akkor indulok is.

-Szia.

-Szevasz.-köszöntem el.Felálltam a székemről,és előkotortam,egy nagyobb táskát.A Green Day-es válltáskámba nem férne bele ennyi cucc,ezért nem azt vittem. Elraktam a cuccokat holnapra,ruhát, és már futottam is le a lépcsőn.

Mikor leértem,leraktam a táskámat az ajtóba,és felvettem a fekete Converse-met.Felcsaptam a vállamra a táskám,és elköszöntem.

-Sziasztok!

-Hova mész,kisasszony?-jött le a lépcsőn Peti.

-Csongihoz.Még próbálnak,de olyan kilenc körül mennek el a srácok.Hétre kéne odaérnem,de már így is késésben vagyok.-néztem a telefonom kijelzőjére.

-Holnap suli!-mondta.-Nem mehetsz.

-Anya már elengedett!-kaptam fel a fejem.-Nem mondhatod,hogy nem mehetek!Nem vagy az apám!

-Igen?Beszélek anyáddal.

-Beszélj csak!-futottam fel a lépcsőn.

*Peti szemszöge*

-Móni!-mentem be a konyhába.-Szerintem nem kéne elmenni Flórának Csongiékhoz.Kettesben lesznek,ki tudja mi történik...

-Volt már nála.Nem lesz semmi baj.-mosogatott tovább.

-Én nem bíznék meg benne a helyedben.Csongi sem jó gyerek,bármit kinézek belőle.Az a kis bulizós...

-Igazad van.-gondolkozott el.-Nem mehet.

*Flóra szemszöge*

Hallottam,hogy valaki feljön a lépcsőn,de én csak az ágyamon feküdtem.Anya nyitott be az ajtón,de én  fel sem néztem.

-Flóra!Nem mehetsz el Csongihoz.-mondta.

-Ki gondolta volna!-ültem fel.-Peti utál,és ő beszél rá arra,hogy soha ne menjek sehova!Megkeseríti az életemet!Nem tűnt még fel?!

-Kicsim!Még egy rossz szó és szobafogság.

-Szobafogság,csak nem itt.-vetettem oda.-Apához költözök,ő legalább normális!Ő megengedi az ilyeneket,és még Anna is szeret!

-Nem mehetsz el.

-De igen.Elmúltam 14,választhatok,hogy kihez megyek.És én apához költözök.Úgyis közelebb van mindenkihez,még a sulihoz is.Maximum ma nem megyek Csongihoz.De vedd úgy,hogy most már apánál lakok,szóval nem kell az engedélyed.-álltam fel az ágyról,és elmentem mellette.-Jó éjszakát.

Lementem a lépcsőn,és kimentem az ajtón.Persze a táskámmal együtt...

~ Happy Birthday! ~

Utólag is boldog szülinapot kívánok a Grenmának.Tegnap lettek 9 évesek (mármint a zenekar),és ennyi idő alatt már 4 albumot kiadtak.

Itt van az egyik kedvenc számom a 70 éves néni.

BOLDOG 9. SZÜLINAPOT THE GRENMA!

~ 1. ~

Egyszer volt csak szerencsém egész életemben,de az nem csak hozzám kötődik.

Szóval,mikor beléptem a terembe,mindenki házit másolt (a strébereket kivéve).Ledobtam a táskám a helyemre,és odamentem a többiekhez.

-Sziasztok.-nyomtam egy puszit Csongi arcára.-Mit csináltok?

-Ú,szia!-mosolyodott el Csongi,de fel sem nézett.-Én most matekot.

-Azt nekem is kell!-csapott a fejére Niki,és csoportosult a többiekhez.Leguggoltam a füzete mellé és néztem,hogy mit ír.

-Ez itt nem annyi.-mutattam egy eredményre,miután gyorsan átszámoltam a feladatot.-134 az eredmény,te meg csak 100-at írtál.

-Köszi.-vigyorgott rám.Ekkor jöttek be Áronék,és éppen azt tárgyalták,hogy miért rúgtam tökön a srácot.

-Te,hallod!-kiáltotta nekem.-Miért rúgtál tökön faszfej?

-Mert jól esett.-vontam meg a vállam,és én annyiban is hagytam volna.

-Te komolyan lefaszfejezted?!-pattant fel Csongi a helyéről,és odament eléjük.Nem kicsit volt dühös.-Pont te mondod valakire,hogy faszfej.Takarodj már el innen,baszd meg!-röhögött fel lenézően.-És ha még egyszer beszólsz neki,vagy valamelyiküknek-mutatott ránk-akkor ütök is.

-Jó,jó.-mentegetőzött.-Nem gondoltam komolyan.Csak kicsúszott a számon.Nem is rá akartam mondani.

-Én is így gondoltam.-bólintott,és egy elégedett mosollyal visszaült a helyére.

-Szép volt.-tartottam fel a kezem.

-Tudom.-vigyorgott.-Régen láttalak...-mért végig.

-Én is.Két hete utoljára...

-Ma átjössz hozzánk?Nem lesz otthon senki.

-Oké.-mosolyogtam.-Viki!Veled mi volt a szünetben?Nem is beszéltünk...

-Semmit nem csináltam.Valami szar táborban voltam,ahol még térerő sem volt.Se net...Anyámék egy olyan helyre küldtek,ahol helyes útra terelik a kölyköket.Rajtam kívül mindenki vagy kurva,vagy drogos,vagy bűnöző volt.Ott szenvedtem 2 hónapon keresztül...

-Az kurva szar lehetett...-röhögtem ki.Kedvességből,mi másból... :)

-Flóra!Lenne kedves a helyére menni?!És ha még egyszer meghallom,hogy káromkodik,beírok!-lépett be a tanár a terembe.-Örülök,hogy végre megtalálta az iskolát,már mindenkinek nagyon hiányzott...-pillantott Csongira.-Üljenek le!

Amikor ezt kimondta,én úgy ahogy voltam,ledobtam magam a székre.

Az a kibaszott szétkúrt nyomorék tanár egyfolytában oltogat minket.Mármint engem,Csongit, Nikit, Vikit és Balázst.Jut eszembe...Hol van?

-Hallod?Csongi!Csongi!-löktem meg a vállát,mire felém fordította a fejét.-Hol van Balázs?

-Lóg.-suttogta,majd kihúzta a füléből a fülesét.Ahaa...

-Unatkozok.-hajtottam le a fejem a padra,és végig figyeltem.

-Én is.-"feküdt" el ő is.-Beszélgessünk.

-Oké.

-Milyen volt London?-kérdezte.

-Nagyon jó.Szerencsére nem találkoztam semmilyen nyomival.A Big Ben gyönyörű,a London Eye nagyon cool,és...és...na mindegy.Minden szép.Milyen volt a suli?-rázkódott meg a vállam.

-Szar.Nélküled meg még rosszabb...-mondta csendben.

-Nekem is hiányoztál...-pislogtam rá.-Minden hiányzott.Ahogy beszélsz,amikor megvédesz,ahogy viszonyulsz az emberekhez...Pedig csak két hétig nem láttalak!-nevettem fel.

-Csongor és Flóra!Nem gondolják,hogy a táblára is kéne figyelni?!A szerelmi ügyeiket máshol tárgyalják meg,mert szerintem senkit nem érdekel...-fordított hátat a tanár.

-Tanárnő!-jelentkezett Adri.-Flóra megdobott ezzel a radírral!-panaszkodott.

-Jól van Flóra,hozza ki az ellenőrzőjét!-kiáltotta a tanár,mire előkotortam az említett füzetecskét,és az asztalára dobtam.

Az óra további részében néztem,ahogy valami biosszal kapcsolatos dolgot ír fel a táblára.Olyan unalmas volt az egész.Mondjuk az egész napomban az volt a legkellemesebb dolog,hogy kaptam egy beírást.Van több is,kit zavar?

~

Nem volt valami kellemes napom,de mindegy.Ma este megyek Csongiékhoz,és már most nagyon várom.De Dóri és Matyi is ott lesz,mert ma próbálnak is...Nem baj.

-Gyere Flóra!-intett Csongi,mikor a suli elé értünk.-Elviszlek.

-Köszi.-vigyorodtam el,és beültem a kocsijába.-Akkor...

-Este 7-re gyere át hozzánk.-mondta.-Nem lesz otthon senki.Akár ott is aludhatsz.

-Megkérdezem.-sóhajtottam,és elkaptam a fejem. Egy baj volt csak azzal,hogy meg kellett kérdeznem.Anya elengedne,ha nem lenne a pasija.Mindenről lebeszéli,aminek én örülnék,ezért vagyok általában mindig apánál vagy máshol...